Miskolci Zsinagóga

Az 1861-1863 között épült zsinagóga a magyar romantikus építészet egyik kiemelkedő alkotása. Az a Ludwig Förster tervezte, aki többek között a pesti Dohány utcai zsinagógát is jegyzi.

A miskolci zsinagóga a régió legnagyobb élő, működő egyházi épülete.

A keleti homlokzatával a Kazinczy utcára néző neoromán-moreszk templomot Ludwig Förster (1797-1863), a pesti Dohány utcai zsinagóga tervezőjeként ismert bécsi építész tervezte. Az építési munkálatok 1856-63 között zajlottak. Közeli rokona az ugyancsak Förster műveként ismert Bécs-Leopoldstadti zsinagóga.

A háromhajós, álbazilikás elrendezést az épület külseje is érzékelteti: a főhomlokzaton az alacsony hajlású oromzattal lezárt középrizalit az oldalhajók fölé emelkedik. A falakat a karzatok szintjén - a főbejárat fölötti négyes nyílás kivételével - hármas, illetve az oldalhomlokzaton ikerablakok törik át. A keleti és nyugati főhomlokzaton 1-1 mór stílusú, arabeszkes rózsaablak nyílik. A homlokzatokat ívsoros párkányok zárják le. A belsőt karcsú öntöttvas pillérkötegek osztják szélesebb fő-, és keskenyebb oldalhajókra, amelyeket 3-3 csehboltozat fed ugyancsak vas homlokívek között.

A pillérkötegek között az előcsarnok fölött és az oldalhajókban vasoszlopokkal alátámasztott női karzatok kaptak helyet. A belsőben oszlopos, eklektikus tóraszekrény és előimádkozói pulpitus, középen öntöttvas korláttal körülvett, a sarkon kandeláberekkel ellátott bíma (tóraolvasó asztal) áll. A bonyolult, keleties ornamentikájú falfestés M. Horowitz munkája. A főbejárat és a lépcsőházak kapuszárnyain indás, leveles neoromán vasalások láthatók.