Esztergom Város

ESZTERGOM A magyar városok közt az első

Egy város, melynek története megannyi, izgalmas felfedeznivalóval van tele.

Esztergom területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a prehisztorikus idők óta lakott. Kelták, rómaiak, avarok választottak lakóhelyüknek a Várhegyet és környékét.

Szent István kis legendája szerint itt született meg fia Vajk, akit itt kereszteltek meg és az István nevet kapta, majd itt koronáztak az új királyság uralkodójává, ezzel országos központtá téve a várost.

Az István által kialakított egyházszervezetben az esztergomi egyházmegye kiemelkedett a többiek közül. A kezdetektől fogva érsekségi ranggal bírt, és érsekének kiváltsága lett a magyar királyok megkoronázása.

Idővel a települést gazdag külföldi telepesek lakták be, akik főleg távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. Az ő 12. századi pecsétjükből alakult ki ma is használatos címerünk.

III. Béla idejében francia művészek, kőművesek érkeztek a királyi udvarba, akiknek ma is látogatható várkápolnát köszönhetjük.
A tatárjárást követően a királyi udvar végleg elköltözött Esztergomból. IV. Béla 1256-ban a várat az érsekre hagyta, így az elkövetkezendő évszázadokban a mindenkori érsekek építették tovább, bővítették a várat.
Mátyás király nevelője, Vitéz János pompás reneszánsz udvart teremtett, hatalmas könyvtárral, csillagvizsgálóval, Itáliából érkező művészekkel, tudósokkal. A kor emléke a ma is látogatható reneszánsz - Bakócz Tamás páratlan reneszánsz temetkezési kápolnája.

A vár 1543-ban került török kézre, és lett az Oszmán Birodalom ikonikus végvára. A hódoltság idejéből fennmaradtak építészeti emlékek, mint például dzsámi, fürdők, vagy bástyák tanúskodnak a kor építkezéseiről.

A város fejlődése csak a török hódítás után lendült fel ismét, 1820-tól Rudnay Sándor érsek közreműködésének köszönhetően. A Prímási Levéltár és a Főszékesegyházi Kincstár Esztergom városába történő visszatelepítésével, a Bazilika, Szent Anna templom építkezéseinek megkezdésével.

Simor János érsek jóvoltából 1875-ben nyitotta meg kapuit az ország harmadik nyilvános múzeuma, a Keresztény Múzeum.

Az első világháború után a megyeszékhely elvesztette vonzáskörzetének nagyobb részét, az érsekség pedig az egyházmegye túlnyomó részét.
Ezután az 1912-ben megnyitott strandfürdőre alapozva Esztergom fürdővárosként definiálta újra magát. A fürdőben készült a világhírű fényképész, André Kertész “Víz alatt úszó” című fényképe 1917-ben.
A két háború között Babits Mihály előhegyi villájában számtalan írót, költőt, színészt, művészt látott vendégül, bevonva őket Esztergom kulturális életébe. Kézjegyük a múzeumként üzemelő épület autogramfalán ma is olvasható.

Az 1938-as Szent István emlékév egyik központja lett a település, aminek következtében országos figyelem irányult a frissen feltárt és a közönség előtt megnyitott Árpád-kori palotára.

A második világháborúban a város súlyos sérüléseket szenvedett. A felrobbantott Duna-híd évtizedekig állt csonkán. Esztergom 1973-ban nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte meg fennállásának ezredik évfordulóját.

Az évtizedek során Esztergom komoly iskolavárossá nőtte ki magát, a rendszerváltás után pedig autóipari központtá vált az itt megtelepedő Suzuki gyár és annak beszállítói révén. 2001-re épülhetett újjá a Mária Valéria híd, így újra gyalogos összeköttetés létesült a két Duna parti testvérváros között.